A COVID-19 korai stádiumú kezelése

Minden betegségnél a legfontosabb a megelőzés és a korai kezelés. A koronavírus esetében is lehet néha hallani ilyen olyan gyógyszerekről, vitaminokról, de a hivatalos ajánlás a fejlett európai/nyugati országokban mindenhol még mindig ugyanaz: ha pozitív lett a teszted maradj otthon, ne csinálj semmit. Ettől az ajánlástól maximum csak akkor térnek el, ha már az adott ország egészségügye az összeomlás szélére sodródott.

Dr. Peter McCullough – kutatóorvos, két komoly orvosi szaklap szerkesztője, nemzetközi szintű szaktekintély, több mint 1000 publikációval – beszélt erről a témáról a texasi szenátus előtt. A videó az egyik, ha nem a legfontosabb kritikája a fejlett nyugati országokban tapasztalható járványügyi intézkedéseknek. Dr. McCullough nem volt hajlandó elfogadni – több kollegájával együtt – hogy egy betegséget ami akár két hétig is rombolhatja otthon az ember szervezetét, egészen a kórházba jutásig kezelés nélkül hagyjon. Ilyenkor már sokszor igen súlyos állapotban van az otthon magára hagyott beteg, a baj már megtörtént. Tavaly április óta, az első tapasztalatok megszerzése után pedig már lehetőség volt meglévő, jól ismert gyógyszerek gondos kiválasztásával a korai szakaszban kezelni a betegséget.

Az alkalmazható gyógyszerekről Dr. McCullough által vezetett orvoscsoport először tavaly augusztusban publikált egy összefoglalót, majd a legfiressebb adatokkal decemberben már több mint 50 orvossal együtt publikálták a frissített változatot. Nem egy, nem kettő, hanem 11 különböző otthon végezhető kezelést vesznek sorra.

Egy másik hasonlóan magasan képzett orvoscsoport, amelyik szintén küzdelmet folytat az otthon elkezdett terápia és megelőzés mellett a Front Line COVID-19 Critical Care Alliance (FLCCC). Ők a koronavírus kezelésére eddig leghatékonyabbnak bizonyult gyógyszerre az ivermectinre alapozzák a protokolljukat. Vezetőjük Dr. Pierre Kory december 8-án tanúskodott a szenátus előtt, már már könyörögve, hogy engedjék végre időben, hatékony gyógyszerekhez jutattni az embereket. Tüdőspecialistaként hozzá kerülnek a legsúlyosabb állapotban lévő betegek, ami azt jelenti, hogy a járvány kezdete óta, hosszú hónapokon keresztül próbál segíteni azokon a szenvedő, sokszor már reménytelen állapotban levő embereken, akikről tudja, ha időben kaptak volna kezelést, jó eséllyel nem kerültek volna ebbe a helyzetbe.

Dr. Tess Lawrie a The Evidence-Based Medicine Consultancy Ltd vezetője az Egyesült Királyságból szintén összeállított egy nemzetközi orvoscsapatot – az FLCCC-hez hasonlóan – az ivermectin korai stádiumban történő alkalmazását sürgetve. A BIRD panel ajánlását ebben a dokumentumban foglalták össze, érdemes egy pillantást vetni az első oldalon a munkában résztvevők névsorára.

Az újra és újra visszaköszönő történet mindig ugyanaz: a frontvonalon, a betegekért küzdő orvosok vért és verejtéket nem kímélve, az óriási terhelés mellett klinikai vizsgálatokat végeznek és metaanalíziseket állítanak össze, amiket aztán a szabályozó szervekben, központi intézményekben az elefántcsonttornyukban ülő vezetők lesöpörnek az asztalról. A média – kevés kivételtől eltekintve – ezeknek az intézményeknek a szavát készpénznek veszi, és minden különösebb gond nélkül behajítja a busz alá az orvosokat, akik menteni szeretnék a pácienseiket.

A koronavírus korai kezelésével kapcsolatban tapasztalható anomáliák nehezen akarnak bejutni a köztudatba. Ez valahol nem is véletlen, hiszen az egy év után kialakult két fő narratíva közül egyikbe sem illik bele a történet. A COVID-tagadók és a lezárásokat ellenzők tábora alapvetően nem tartja fenyegetésnek a vírust, leginkább tudomást sem akarnak venni róla. Számukra minimálisan érdekes lehet a hatásos gyógyszerek háttérbe szorításának a története, de csak mellékes információként, hiszen ha a vírus amúgy is egy kitaláció vagy komolytalan fenyegetés, minek is gyógyszerekkel foglalkozni? A vírus elbagatelizálása alapvetően egy érzelmi kérdés, amit egyeseknél nagyon is valós személyes tragédiák táplálnak, másoknál pedig inkább csak a saját nárcisztikus személyiségjegyeik.

A vírust komolyan vevők tábora ezzel szemben büszkén vallja magáról, hogy racionális gondolkodású, jól tájékozott, átlát a bugyuta összeesküvéselméleteken. Érzelmeknek itt semmi helye sincs… Vagy esetleg mégis? A fenti információk befogadása az ivermectinről és társairól ebben a csoportban – a vírus-tagadókkal ellentétben – erős érzelmi reakciókat válthat ki. Ha elfogadjuk, hogy vannak hatásos gyógyszerek a koronavírus ellen, amik alkalmazásával megakadályozható a betegség súlyossá válása, de ezeket a gyógyszereket különböző mesterséges akadályok miatt nem alkalmazhatjuk, akkor valami a rendszerrel nagyon nincs rendben. Ez azt jelentené, hogy rengeteg ember halála elkerülhető lett volna, sokaké most is elkerülhető lenne. A lezárásoknak és az összes koronavírus által okozott közvetett/közvetlen szenvedésnek sokkal hamarabb vége lehetett volna. Ez úgy hangzik, mint valami összeesküvés elmélet, és ugye mi racionális, jól tájékozott emberekként tudjuk, hogy azok badarságok. Nos ennek a csoportnak van egy rossz hírem: nem szükséges semmilyen összeesküvés elmélet a jelenlegi helyzet kialakulásához.

Az olcsó, hosszú évek óta a piacon levő gyógyszerek újrafelhasználásával több probléma is van. A legnagyobb gond a gazdasági szempont: egy gyógyszerrel, aminek lejárt a szabadalma, nem lehet pénzt keresni. Egy nagyméretű, több ezer fős, több kórház által összehangolt tudományos kutatás lefolytatása több millió euróba kerül. Ha egy már piacon levő, szabadalmi oltalommal nem rendelkező gyógyszer kutatását finanszírozná meg egy gyógyszergyár, azt mindenki nagyon szépen megköszönné nekik, majd a pozitív eredményt látván mindenki legyártaná magának a gyógyszert a saját gyárába. Ez a gyógyszergyárnak nem éri meg. Itt jönnének képbe az állami szereplők, akik közpénzből megfinanszírozhatnák ezeket a kutatásokat, de ezt nyugaton valamiért nem tették meg.

Vegyük példának a tudományos kutatásokra fordított pénzeket a német válságkezelésben:

  • 594 millió euró vakcinára
  • 45 millió euró első körben új gyógyszerek kifejlesztésére
  • 50 millió euró második körben új gyógyszerek kifejlesztésére

Igen jól lehet látni, a keretben csak teljesen új gyógyszerekre van pénz, azokra is jóval kevesebb mint a vakcinákra. Ennek fényében az RKI/STAKOB ajánlása, ami szerint az ivermectin például “csak és kizárólag klinkai kutatásokban résztvevőknek ajánlott” kicsit cinikusnak hangzik. Milyen klinikai kutatásról beszélünk? Egy sincs Németországban, és előreláthatólag nem is lesz. Ez az ajánlás ebben a formában a gyógyszer implicit tiltását jelenti, ennek megfelelően könyörögni kell a háziorvosnak, hogy esetleg privát receptre megkaphasd. Megelőzésre még koronavírusos kontakt után sincs semmilyen ajánlás, az otthoni “kezelésnek” pedig az a lényege, hogy figyelni kell a tüneteket, hogyha esetleg a halálunkon lennénk akkor ne felejtsünk el bemenni a kórházba (a vadiúj antitest terápia van még opcióként, ami borzalmasan drága, így csak keveseknek engedélyezett).

Az USA-ban hasonló a helyzet ahol az FLCCC küzdelme a National Institute of Health-el szemben részsikert ért el. Az ivermectinnel kapcsolatos kritikák egyike az, hogy a több mint 40 hatékonyságot alátámasztó nemzetközi eredmény “kisméretű” tudományos kutatásokból áll. Az FLCCC a válaszában ezt az állítást több oldalról támadja (mi számít kicsinek? A több mint 100 fős kutatásokra ez azért már nehezen mondható rá), az egyik pontjuk pont arra tér ki, hogy egy több ezer fős, minden igényt kielégítő kutatást csak egy nagy gyógyszergyár vagy maga – a kritikát megfogalmazó – NIH tudna csak megfinanszírozni. Az hogy ennyi pozitív eredmény után ezt még mindig nem tették meg, csakis a saját maguknak köszönhetik.

Jójó, de azért ennyire mégse lehetnek rosszindulatúak/ignoránsak ilyen vezető poziciókban az emberek, ugye? Végülis nem néhány hete tört ki a német maszk botrány ahol vezető politikusok több százezer eurós kenőpénzt fogadtak el gyártóktól a megfelelő megrendelésekért cserébe. Az FAA pedig ugyebár nem pár éve hagyta rá a Boeingre, hogy saját magának végezze el a csodálatos új 737 MAX repülőjének az engedélyeztetését, ami olyan biztonságosra sikerült? Nincs itt semmi kapcsolat a szabályozó szervek és a nagyméretű profit orientált cégek között.

A jó hír, hogy a koronavírus nem tudja, hogy csak drága, újonnan feltalált gyógyszerekre szabad reagálnia. A 30/40+ éve a piacon levő olcsó és elérhető gyógyszerek pedig szintén nem tudják, hogy csak és kizárólag egyféleképpen, egyféle betegségre szabad hatniuk. Az intézményekben fontos pozíciókban lévő személyeknél a megoldás egyszerűsége és olcsóssága okozhat egyfajta Semmelweis-reflexet is. Semmelweis felfedezését a tudományos világ az élete során nem fogadta el, a kézmosás fontosságát olyan néha teljesen röhejes indokokkal utasították el, mint hogy ‘egy úriember keze nem terjeszthet betegségeket’. Hiába bizonyította minden kétséget kizárva adatokkal a tézisét, a megoldása egyszerre hangzott túl banálisnak (kézmosás, tényleg csak ennyin múlna?), és bizonyára sértette sok orvos önérzetét is. Nem szeretjük az egyszerű megoldásokat, pedig minél tovább kardoskodik valaki az egyszerű megoldás ellen annál mélyebb gödörbe ássa magát. Tavaly nyáron ha egy kormány széles körű kampányba kezd megelőzés/otthoni kezelés témakörben, még győztesként jöhetett volna ki a történetből. Ha most teszi ezt meg, a korai terápiás lehetőségek egy éves tagadása és ellehetetlenítése után, vajon hogyan reagálnának az emberek?

Minél hamarabb vagyunk hajlandóak aktiválni a járvány elleni küzdelem negyedik pillérét annál hamarabb fogunk kikeveredni a krízisből, ehhez egy dolgot fel kell áldoznunk: a rendszerbe vetett vak hitünket.

Menu